Szerelem a grafológus szemével
Elixír | Pálmai Anna | 2004 nyári különszám

"A szem a lélek tükre" - tartja a közmondás. A kézírás azonban jóval többet árul el rólunk, mint a legbeszédesebb tekintet.

A kézírás több, mint a pillanatnyi lelkiállapot tükröződése, hiszen magába rejti a múltunkat, neveltetésünk körülményeit, a környezet hatását s azt, ahogy a környezeti hatásokra reagálunk. Megmutatja képességeinket és hajlamainkat, szelídségünket vagy féktelenségünket, kitartásunkat, hűségünket vagy hűtlenségünket, a kudarcainkból tudattalanba "hárított" keserűségeket s az elfojtott vágyakat. S a kézírásunk tudattalan információja magában rejtheti a kimondott és kimondatlan szerelmeket, boldog és boldogtalan kapcsolatokat.

Ha a tekintet közönyt mutat vagy érzéketlenséget, egykedvűséget, a ki nem mutatott érzelmek a kézírásunk tükrében megtalálhatók - hiszen a félelmek hárításában vacognak az elfojtott mosolyok, s a ki nem mondott szavaktól fénytelenné válik a tekintet.

A közöny mögött azonban ott van a lélek mélyén az elfojtott szenvedély, a kudarcoktól tudattalanba parancsolt keserű szerelem vagy épp a legszentebb érzelem. Ezt jelzi a kézírás, és azt is, ha írója a szerelme tárgyának nem tudja kimutatni a szeretetét. A kézírásban megnyilvánuló szeretet-, szerelemjelek, "szívszimbólumok" ugyanis többet mondanak el a lélekről, mint a tekintet vagy az, amit szóban megfogalmazunk. Az írás ugyanis a tudatos és tudattalan énünk képe.

A szerelem régen és ma hasonló csodákkal és szenvedésekkel átszőtt élményei ugyanazok voltak, és mégis kissé mások. Az ezredforduló után, a Vízöntő-kor küszöbén, az emberi lélek is átalakul. A grafológus emberi sorsok szemtanújaként olvas a sorok között s ezáltal akarva-akaratlanul az emberi sorsokban. S szomorú tapasztalatom az, hogy az ezredfordulón kevés a boldog kapcsolatot tükröző kézírás.

De vajon mit mond a 3. évezred elején élő ember kézírásának tudattalan üzenete a szerelemről? Mit mond ez a tudattalan mélyére látó lelki tükör? Hogyan látszódik meg gépesített világunk kézírásainak tükrében a bennünk áradó szeretet, a bennünk fellángoló legszentebb szenvedély vagy a félelemtől, csalódottságtól megalázott lélek magánya?

Az önbizalom hiányának jelei jól felismerhetők az emberi kapcsolatokat tükröző m betűk első szárának kisebb képzésénél, a ponttá zsugorodott oválok o betűiben. Ezekben a kézírásokban a szenvedés képessége erőteljesebben mutatkozik meg, mint az élménykészség. S a befogadás helyett ott vannak a tudattalan hárítás grafológiai jelei. A margók, a kötővonalak (a duktus), a betűk dőlésszöge, az én és a mások felé való törekvés szimbolikus üzeneteiként mutatják a kapcsolódási törekvés tudattalan blokkjait.

Gyakori kép a modern, sikeres, "rámenős üzletasszony" érzéketlensége vagy időhiánya, akinek talán már eszébe sem jut, hogy hiányzik számára a szeretet, s a harmónia felbomlásának képe kiabál a száguldó sorok jobb margójára zsúfolt kapkodó betűk formálásában.

A nadrágkosztümös, diplomatatáskás mai nőnek, a kimért üzletasszonynak hideg tekintete persze nem látszik az írásból, erre csak következtetni lehetne a grafológusnak, ami persze nem helyes, mert a következtetések helyett az íráselemzésnél csakis az egzakt, látható, mérhető jelek összefüggéséből állítható fel a személyiségkép. De a célorientált, sikeres üzletasszonyok kézírásában többségében a férfias (animusra) utaló grafológiai jelek mutatkoznak meg.

S a férfiaknál negyven év után, menedzserbetegségként emlegetett impotencia nemcsak a grafológiai elemzéseknél látható, de már az óriás plakátok is ennek a gyógyítására invitálnak a főutakon, s a nők frigiditása ugyanide sorolható.

A páros betűk és a magyar írásban használatos g, y házasságbetű párkapcsolatot tükröző jelentéstartalma természetesen csak az egyéb betűk és az egész íráskörnyezet összefüggésében vizsgálható. Az "egy jel nem jel" törvényszerűsége nagyon fontos alaptétele a grafológiai elemzéseknek.

Talán ennyiből is képet kaptunk a mai ember szeretetre való képességének képtelenségéről, de óva inteném magam és másokat is attól, hogy csupán erről az oldalról vizsgáljuk a 3. évezred szerelemét. Vannak ugyanis olyan mélységekre, sőt magaslatokra emelt (transzmutált) érzések, a lélek szentélyében tárolt hűségek, amelyekben a szeretet megélése sokkal több, mint a szexualitás vagy mint a birtoklás ösztönkésztetése. S nagyon sok olyan női értéket, nőiességet tükröző kézírást találtam az évezredforduló után, amelyben egyértelművé vált, hogy a nők többsége az igaz, mély érzelmek nélkül képtelen a szexualitás megélésére, s a hűséget a legfontosabb emberi értéknek tartja.

S ennek szinte végletes példája, ha ezeknek a végletes példáknak a megtestesítői nincsenek is sokan, hogy néhány középkorú nő a hűségét a poligám társ hűtlenségének tudatában is képes megtartani évtizedeken keresztül, mert fontosabbá válnak számára a lelkében megtartott igaz érzések, mint a szerelmének birtoklása. S amíg ő maga képes a monogám kapcsolatra, a "zöld szemű szörnyet visszaparancsolva" legyőzi a szeretetét veszélyeztető féltékenységet, s elfogadja a társa poligám hajlamait.

Gyakori az olyan kapcsolat is, amelyben eszményi érzelmek transzformálódnak beszélgetéssé, barátsággá, szexualitásmentessé, S vannak viharos érzésekkel, vágyakkal telített kapcsolatok, amelyekben a vágyak sosem érnek el a szexualitás megtestesüléséig, s így a vágyak örökké tartanak, vagy szellemi, lelki értékekké transzmutálódnak. Vannak értékes, mély érzéssel megáldott, gyönyörű egymásra találások, amelyekről maguk is érzik, hogy változhatnak, de sosem múlhatnak el. Ezek olyan csodái a legkifinomultabb érzéseknek, ahol a birtoklás helyett a másik feltétel nélküli elfogadása létrehozza a belső örömöt S aminek a lényege, hogy feltétel nélkül tud szeretni, s önzetlenül képes adni önmagát.

A lehetséges variációk felsorolása a végtelenségig folytatható, mert a szerelem maga a végtelen. S "ha egy keskeny kis kaput sikerült feltárni, azután számtalan ajtó megnyitásán keresztül tudunk csak majd közelebb jutni az ember lelkének megismeréséhez", a szeretet képességéhez, amely minden korban, minden pillanatban más, és mégis ugyanaz marad.

Vissza a lap tetejére

Vissza a cikkekhez